Nincs eredmény lelkes önkéntesek nélkül – az ember a Várkonyi Csibészek mögött

Miklósi Ákos sok hasonló kortársához hasonlóan Angliában próbált szerencsét, ott mosogatott, majd egy gyárban gürcölt. Rátörő honvágyát magyar népzene hallgatásával próbálta enyhíteni. Innen már csak egy lépés volt, hogy felfedezze magának a cigányzenét. Innentől nem volt menekvés: a fiatalember a zenén keresztül belemélyedt a cigány kultúrába, és minden olyan dologba, ami a cigánysággal kapcsolatos. Olvasott, dokumentumfilmeket nézett és nagyon lelkes volt.

Kinézett magának végül egy ózdi alapítványt, és elhatározta, hazatér, és az alapítványnál fog dolgozni. Némi küzdelem után felvették, és négy évig boldogan dolgozott a roma fiatalokkal. Miután szakmai múlt nélkül, koncepciótlanul foglalkozott a gyerekekkel, az alapítvány elküldte őt.

A kudarc miatt nem keseredett el, ráébredt arra, hogy a zene segítségével kapcsolatot alakíthat ki a roma fiatalok és a társadalom egyéb szereplői között. Szintén lelkes barátaival megalapították a Common Vibe nevű projektet, aminek keretében híres zenészeket kértek fel a Common Vibe első zenekarával, a Kukoricával való közös zenélésre. Kemény munka volt, de megérte. A projektek népszerűek lettek, a roma fiatalok előtt kinyílt a világ, a zene segítségével az ország szinte minden pontját bejárták, és bemutatták a kultúrájukat. Azóta már Brüsszelben is jártak, az Európai Parlament roma napján.

Mindez nem jöhetett volna Miklósi Ákos áldozatos munkája révén. Ákos azt mondja: nincsen nehéz ügy, csak akarni kell. Elszántságát mi sem mutatja jobban, hogy azóta is önkéntesként segíti a roma fiatalokat, még úgy is, hogy ő maga egyik napról a másikra él.

A Common Vibe-ról a projekt Facebook oldalán olvashatunk részletesen: https://www.facebook.com/Commonvibe/